Pedig 1984-ben, kicsit több mint 23 évvel ezelőtt nem sokan gondolták volna, hogy egy valódi amerikai álom születik két nappal szilveszter éjszakája előtt, amikor egy eldugott kis Akron-i kórházban a 16 éves Gloria James életet adott egy kisfiúnak. A gyerek egy futó kapcsolat gyümölcseként fogant, apja sohasem érdeklődött utána, így az anya nevét írják a kartonjára, aki maga is gyerek volt még. A kórházból a nagymamához költöznek, és az itt töltött három év viszonylagos nyugalomban telik számukra. Minden bizonytalanná vált viszont, amikor 1987 karácsonyán a nagymama szívinfarktusban meghalt. Nem volt hová menni, és Gloria lába alól kicsúszott a talaj.

A kis LeBron James hamar kénytelen volt megtanulni, hogy csak magára számíthat. Anyja egyik kapcsolatból a másikba szédült, elkeseredetten keresve a férfit, akiben társra lel magának és apára a kisfiának. Mindez azonban nem úgy sült el, ahogy szerette volna. LeBron túl sok időt töltött más családoknál, és szemtanúja volt, amikor anyja egyik élettársát kokain terjesztésért letartóztatják a rendőrök. Egyik albérletből a másikba költöztek, állandó anyagi problémáik voltak, Gloria alkalmi munkákból igyekezett fenntartani magukat, de ez egyre nehezebbé vált, nem volt hová fordulniuk.  

"Sok olyan dolgot láttam 4-5 éves kissrácként, amit nem lett volna szabad" - mondja James visszaemlékezéseiben, de nem tesz szemrehányást. A kilátástalan helyzetben a Walker család sietett a fiatal anya és kisfia segítségére. Egy futball mérkőzésen találkoztak, ahol az akkor 8 éves LeBron a Frank Walker által edzett csapat ellen brillírozott.

"Magas, vékony, pálcikalábú kisfiú volt, félénk és csendes. Az anyján látszott, hogy nehéz időszakon megy át és segítségre volt szüksége. Azon tanakodtunk, hogyan segíthetnénk. LeBron sokat hiányzott az iskolából, és Gloria nem tudta jobb belátásra bírni. Meghívtuk őket magunkhoz, összebarátkoztunk és egy időre mindketten nálunk maradtak" - meséli Pam Walker mosolyogva. Felkarolták őket és ott segítettek, ahol lehetett. A kötődés olyan szoros, hogy a mai napig minden Hálaadást együtt töltenek. Ez a találkozás egy életre meghatározta LeBron sorsát.

A kis James nagyon sok időt tölt a Walker családnál, kiegyensúlyozott és nyugodt életvitelük kezdetben szokatlan az állandó bizonytalansághoz edződött gyereknek, de hamar feloldódik és kiveszi részét a család mindennapjaiból. Céltudatosságot, udvariasságot, fegyelmet és bizalmat tanul, míg anyja külön utakon jár és igyekszik rendbe hozni az életét. "Elmagyaráztuk neki, mit és hogyan kell tennie, ha azt akarja, hogy tiszteljék és szeressék. Nem kapott kibúvót a házimunka alól sem, és a leckét is mindig meg kellett írnia. A jegyei gyorsan javultak, nem kellett noszogatni, megszerette az iskolát" - emlékszik tovább Pam. "LeBron hihetetlenül gyorsan képes alkalmazkodni. Nagyon gyorsan tanul és ha ismeretlen dologgal találkozik, azt igyekszik mihamarabb megismerni és feltérképezni. Már gyerekként ilyen volt. Kíváncsi és érdeklődő, de ugyanakkor látszólag zárkózott is." - folytatja Frank Walker.

LeBron 8 éves, amikor egy őszi napon Frank Walker, a családfő, egy kosárlabdát ad az unatkozó kissrác kezébe. James eddig is játszogatott már, de csak gyereklabdákkal. Ezúttal azonban egy valódi kosárlabdát fogott a kezében. "Sokáig csak fogta és nézte, mint egy ajándékot szokás. Aztán pattogtatni kezdte. Sosem láttam még olyan boldognak és elszántnak" - emlékszik Walker erre a pillanatra. Három éven keresztül mindennap kosaraznak, - egészen addig, míg a fiú vissza nem költözik az anyjához -  és LeBron szinte szívja magába a játékot, szenvedélyesen megszereti, lételemévé válik és hamarosan túlnő játékostársain. Walker annak ellenére a kosárlabda felé tereli, hogy ő maga fociedzőként is látja a tehetséget James-ben. 

"Így utólag visszatekintve egészen hihetetlen, amit tettek értem. Befogadtak, kötelességtudatra neveltek, felelősséget raktak rám. Hirtelen lett egy családom, egy apával és egy anyával, egy báttyal és két húggal és ez akkor egészen hihetetlen élmény volt számomra. Felnyitották a szemem, hogy így is lehet élni és nagyon sokat köszönhetek nekik. Nélkülük nem lennék az, aki ma vagyok, nem tartanék itt és nem így élném az életem. Igyekszem úgy nevelni a gyerekeimet, ahogy ők neveltek engem. Többet akarok adni nekik, mint amit én kaptam." - mondja James nevelőszüleiről. - "A mai napig sokat beszélünk, Pam rendszeresen sms-ezik, szól, ha gondja támad Frankie-vel (a fia) és ilyenkor szívesen elbeszélgetek vele."

Az általános iskolában James nehezen barátkozik, a tanulás nem igazán köti le, a sportban éli ki magát. Kosarazik és focizik, mindkét sportban messze túlszárnyalja korosztályát. Fizikai adottságai már ekkor egészen kivételesek: gyors, erős, robbanékony. Mindössze néhány sráccal kerül közelebbi kapcsolatba, de velük életreszóló barátságot kötnek. Egyikükön keresztül találkozik és ismerkedik meg Dru Joyce II-vel, aki amatőr csapatokat edz és azonnal meglátja a tehetséget a fiatal fiúban, fia barátjában. "Senki nem fogja elhinni, de alig tudott cselezni, amikor először láttam játszani. Hátat fordított a védőnek és a gyűrűnek, úgy próbált előrejutni. Csak a jobb kezét használta és általában minden labdát azonnal eldobott. Viszont nagyon gyors volt. Magas és gyors. Senki nem ért vissza hamarabb a pályán és a mozgása mindig nagyon rendezett volt. Az egyik meccs után beszélgettünk a passzokról. Arról, hogy a nagy NBA játékosok hogyan hozzák helyzetbe a társaikat és hogyan segítik őket pontokhoz. Még csak 10 éves volt, de nagyon figyelt. Másnap elkezdett passzolni edzésen." - meséli az edző.

Dru Joyce II edzeni kezdi LeBront és barátait (Frankie Walker, Dru Joyce III, Sian Cotton, Romeo Travis, Brandon Weems, Willie McGee), és szemtanúja James első kétkezes zsákolásának is, alig 14 évesen. Ekkor már a fiú és az edzője is tudja, hogy nagy dolgokra hivatott és mások is felfigyelnek rá.

"A zsákolás a játék egyik legjobb része. Felemelő pillanat a csapatunknak és a szurkolóinknak is. Lendületet, erőt ad." - nyilatkozza alig 14 évesen az iskolaújságnak.

Ebben az éven jelentkezik a Saint Vincent-Saint Mary (SVSM) Középiskolába, 3 barátjával együtt, akikkel elhatározzák, hogy egy csapatban akarnak játszani és együtt karriert építeni. Az NBA-ről álmodoznak, Michael Jordan-t csodálják, és örömük határtalan, amikor James megkapja az iskolától a legendás 23-as mezt. Már az első mérkőzéseken lehengerlő dominanciával érvényesíti akaratát a pályán és meghatározó játékossá válik. Az első évben 27-0-s mérleggel söprik le minden ellenfelüket és lesznek állami bajnokok. Ez mindenkit váratlanul ér, kivéve Jamest: "Győzni akarok. Semmi más nem érdekel" - mondja, és komolyan gondolja. Ösztönösen játszik, kiszámíthatatlanul, és ez megoldhatatlan feladat elé állítja az ellenfeleiket. Már 14 évesen 6 láb magas, de az első évet követő nyáron villámgyorsan nő még 4 inch-et, így 6-7 láb magasságával inkább tűnik felnőtt férfinek, mint 14-15 éves kölyöknek a pályán.

A másodévben már komoly híre van, azt suttogják, hogy a SVSM egy titkos fenomént tud a soraiban és egyértelmű bajnokesélyesként tartják őket számon. "Nem hiszek a nyomásban. Mindig is volt rajtam" - nyilatkozza James, utalva arra, amikor ebben az évben az első mérkőzésükön már 5000 ember szurkol nekik. LeBron könnyedén vezeti győzelemre csapatát és az őrületet már nem lehet megállítani. A csapat mérkőzéseit a gimnáziumi tornateremből áthelyezik az egyetem pályára, hogy a 15-20.000 szurkolót fogadni tudják. Az ezévi döntőt telt ház előtt játsszák, és James nemcsak a győzelmet szerzi meg a gimnáziumának, hanem begyűjti a torna "MVP"- trófeáját és minden idők legfiatalabb játékosaként elnyeri Ohio állam "Mr. Basketball" címét is, amit az ezt követően még kétszer söpör be.

A nyarat is kosarazással tölti, előbb az USA BasketBall Development Festival-on dönti meg a legtöbb szerzett pont rekordját (120 pont 5 mérkőzés alatt) és lesz a fesztivál MVP-je, majd az Adidas ABCD-camp-jén homályosítja el képességeivel és játékával az abban az évben draftra váró játékosokat. A tábor után a New York Times megszellőzteti, hogy a 16 éves James máris menne az NBA-be. Talán így is van, ennek ellenére sem az edzője, sem a Walker család nem enged az iskola fontosságából. Nem hagyják, hogy James-t elragadja a hirtelen jött népszerűség, időről-időre visszarángatják a földre. Ez nem mindig könnyű, mert a középiskolában ekkorra már minden róla szól. Az Adidas tábor után Michael Jordan meghívja egy kis külön edzésre, ahol Michael Finley, Juwan Howard és Penny Hardaway ellen játszik.