Az emberiség történetében soha nem tapasztalt mértékű, 9,34 milliárd tonnányi volt a főképp az ipari tevékenységekből, a közlekedésből és az erdőirtásból eredő globális széndioxid-kibocsátás a tavalyi évben - derült ki a Global Carbon Projekt nevű, a világ klímakutató intézeteinek adatait elemző nemzetközi szervezet internetes oldalán közölt legfrissebb jelentéséből. Az előző évhez, 2006-hoz képest ez körülbelül 3%-os emelkedést jelent, és a szén-dioxid légköri koncentrációja elérte a 383 ppm-es értéket (a levegő minden egymillió molekulájából 383 széndioxid-molekula). 2000 és 2005 között a kibocsátás összesen emelkedett 3,2%-kal, míg az előző évtizedben (1990-től 1999-ig) 0,8%-kal. Mindebből világosan látható, hogy a globális széndioxid-kibocsátás növekedése jelentősen gyorsul.

Az emelkedést javarészben fejlődő országok produkálták, elsősorban Kína, amely megközelítőleg a globális emelkedés feléért felelős. A most nyilvánosságra hozott számok azt mutatják, hogy mára egyértelműen Kína vált a globális légszennyezés meghatározó szereplőjévé. Az 1,3 milliárd lakosú ázsiai ország 2 milliárd tonna szénszennyezést produkált 2007-ben, ami 7,5 százalékkal több az előző évinél. Kína 2006-ban "előzte meg" a korábban a szennyezők első helyét elfoglaló Egyesült Államokat, amely 2007-ben ismét a második legnagyobb kibocsátó lett 1,75 milliárd tonnával. Az USA 2007-ben a korábbi évnél közel 2 százalékkal nagyobb mértékben járult hozzá a globális légszennyezéshez, miután 2006-ban sikerült csökkentenie kibocsátását. A harmadik helyen India áll, majd Oroszország következik.

Az EU a saját útját járja

Az Európai Unió külön utat jár: vállalta, hogy 2020-ra legalább 20%-kal mindenképpen csökkenti a kibocsátást az 1990-es szinthez képest. Nem zárkózik el a 30%-os csökkentéstől sem, de ezt már feltételekhez köti: egyrészt más fejlett országok is tegyenek hasonló erőfeszítéseket, másrészt a fejlődők, főképp a gyors gazdasági növekedésű fejlődő országok is tegyenek vállalásokat, például azt, hogy a kibocsátásuk növekedése ne legyen egyenesen arányos a gazdasági növekedésükkel.

A fejlődő országok - köztük Kína és India - a globális szennyezés-kibocsátást szabályozó Kiotói Jegyzőkönyv értelmében nem vállaltak kibocsátás-csökkentést. Jelenleg ők hozzák létre a globális széndioxid-kibocsátás 53 százalékát, ebben a tekintetben 2005-ben tettek túl a fejlett országokon, területükön ugyanakkor a világ népességének 80%-a él. A gyors gazdasági növekedésű fejlődő országok a klímatárgyalásokon azt igyekeznek elérni, hogy a nemzetközi vállalásokban ne az országok, hanem az üvegházhatást okozó gázok egy főre jutó kibocsátásának határértékét határozzák meg.

Örülhetünk, ha csak rossz, és nem katasztrofális lesz a helyzet

A számokat több klímaszakember is kifejezetten ijesztőnek találja, mert sokan arra számítottak, hogy lassulni fog az energiafelhasználás emelkedésének üteme. Ezt a nézetet vallja Gregg Marland, az amerikai Oak Ridge National Laboratory vezető kutatója, aki szerint egy dolog világos: egészen más módon kell hozzáfognunk a kibocsátás csökkentéséhez, mint ahogy most tesszük. Két éve maga a globális klímaváltozás megfigyelésére létrehozott kormányközi testület (IPCC) is jóval alacsonyabb kibocsátást prognosztizált.

A kibocsátás fő forrásai továbbra is az ipar és a közlekedés, de becslések szerint a közel 10 milliárd tonnányi éves szénkibocsátás 15%-a változó földhasználatból ered, ami főleg a trópusi erdők égetéses kiirtását jelenti. Ráadásul az erdők és óceánok is mind kevesebb és kevesebb szén-dioxid megkötésére képesek, így ha az emelkedés a jelenlegi ütemben folytatódik, a jövőben a kutatók által felvázolt legszélsőségesebb hőmérsékletemelkedéssel kell szembenéznünk - intenek a klímaszakemberek. Az IPCC két éve, az elmúlt évben mért adatoknál jóval enyhébb kibocsátás-növekedéssel számolva 2,4-6,3 Celsius-fokos átlagos globális hőmérsékletemelkedést vázolt a század végére.

"Ha a következő évtizedekben a dolgok így folytatódnak, pokoli szerencse kell ahhoz, hogy csupán rossz, és ne katasztrofális idők köszöntsenek az emberiségre" - értékelte az adatokat Stephen Schneider, a Stanford Egyetem klímakutatója.

Az IPCC hosszú távú tendenciákat vázol föl, amelyekhez a gazdaságkutatók előrejelzéseit veszi alapul, a 2007-es év esetén ezek a gazdasági várakozások bizonyultak tévesnek. Akárhol is hibáztak a szakemberek, ez mit sem változtat a tényeken, amelyek azt mutatják, hogy sajnos mindinkább a szélsőséges forgatókönyvek igazolódnak be. Ha a széndioxid-kibocsátás ilyen ütemben folytatódik, akkor hosszú távon, a század végére akár 7-8 fokos globális átlaghőmérséklet-növekedés is bekövetkezhet - tudtuk meg Ürge-Vorsatz Dianától, a Közép-európai Egyetem Éghajlatváltozási és Fenntartható Energiapolitikai Központjának vezetőjétől, az IPCC vezető kutatójától. Hazánk, földrajzi elhelyezkedése miatt az egyik legveszélyeztetettebb ország Európában, ezért Magyarországot a globális melegedés a 1,5-2-szerese sújthatja.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium legfrissebb adatai a 2006-os évre vonatkoznak: akkor Magyarország széndioxid-kibocsátása körülbelül 60 millió tonna volt, ami 2%-os csökkenés az előző évhez képest. A 2007-es adatok várhatóan a jövő év tavaszán lesznek elérhetőek, ám tekintve, hogy Magyarországon körülbelül egy évtizede kisebb ingadozásokkal stabil a kibocsátás, a szakemberek hasonló, stagnálás körüli eredményre számítanak. A magyar kibocsátást egyre nagyobb arányban a közlekedés, a gépkocsiforgalom adja.

Az ENSZ klímaváltozási testületének átfogó jelentése

Az IPCC 2007. február 2-án tette közzé a várható globális klímaváltozásról szóló összefoglaló áttekintését. A testület - munkája elismeréseként - Al Gore volt amerikai alelnökkel megosztva megkapta a Nobel-békedíjat. A jelentésnek - amelynek elkészítésében magyar kutatók is részt vettek - az volt a feladata, hogy (ok-okozati összefüggésben), összefoglalja az elkövetkező években várhatóan bekövetkező globális éghajlati változásokat. Az IPCC előre bejelentette, hogy ezentúl erősebb kifejezésekkel fogja illetni az emberi tevékenységek hatását a klímaváltozásra, mint azt korábban tette. Bár egyre több szakmai bírálat éri, az IPCC jelentései jelenleg a leghitelesebb forrásai annak, milyen változások következhetnek be a klímaváltozás nyomán bolygónkon. 

A jelentésben a testület kimondja: nagyon valószínű, hogy a globális felmelegedés okozója az ember, és globálisan a század végére1,8-4 °C közötti átlaghőmérséklet-növekedést prognosztizál. (Mint már látjuk, a 2007-es széndioxid-kibocsátási adatok ennél jóval magasabb emelkedést vetítenek elő.)

A jelentés szerint az állat- és növényfajok 20-30 százaléka a kihalás szélére juthat, amennyiben a Föld átlaghőmérséklete a XX. század végihez képest 1,5-2,5 fokkal emelkedik. 3,5 fokot meghaladó átlaghőmérséklet növekedés esetén a fajok 40-70 százalékát veszélyezteti majd fokozottan a kihalás, ami minden valószínűség szerint visszafordíthatatlan ökológiai folyamatokat indítana el.

A testület szerint amennyiben a klímaváltozás ebben az ütemben halad tovább, az időjárási szélsőségek - szárazság, áradások - is gyakoribbá válnak. Minden valószínűség szerint a klímaváltozás következtében a század közepére számos félszáraz éghajlatú területen (így a Földközi-tenger medencéjében, az Egyesült Államok nyugati részén, Dél-Afrikában vagy Észak-Brazíliában) alakulhat ki súlyos vízhiány.

A jelentésben felhívják a figyelmet arra is, hogy a Grönlandon és az Antarktiszon végzett vizsgálatok alapján úgy tűnik, a sarkvidéki jég olvadása (és így a tengerszint emelkedése) is gyorsabb ütemű lesz, mint azt korábban gondolták.

Az IPCC jelentése volt az alapja a legutóbbi, 2007 decemberében Indonéziában megrendezett nagy klímakonferencia  zárónyilatkozatának. A bali klímakonferencia tétje az volt, hogy a világ 190 országát képviselő kormányzati szakértők és politikusok megállapodjanak abban, miről szóljanak a tárgyalások 2009-ig, amikorra ki kell dolgozni a 2012-ig szóló Kiotói Jegyzőkönyvet követő hosszú távú, globális klíma-megállapodást.

Balin végül az amerikai álláspont kerekedett felül: a zárónyilatkozat nem tartalmaz konkrét vállalásokat, mindössze annyit, hogy a globális kibocsátásokat nagy mértékben csökkenteni kell, s ehhez minden fejlett országnak megfelelő kötelezettségeket kell vállalnia, illetve lépéseket kell tennie. A fejlettek kibocsátás-csökkentésének mértékére vonatkozóan pedig csupán az IPCC negyedik értékelő jelentésére való hivatkozás utal, amely részletesen elemzi és számszerűsíti e célokat. Az EU és a fejlődő országok környezetvédelmi miniszterei ezt az eredményt kevesellték, de végül ez a kompromisszum volt az egyedüli eszköz ahhoz, hogy teljes konszenzussal záródjon a konferencia.

A globális széndioxid-kibocsátásról szóló legújabb adatok, a gyorsuló növekedés arra figyelmezteti a döntéshozókat, hogy sürgősen neki kell látni a konkrét intézkedéseknek, és nem csak a fejlett, hanem a gyorsan fejlődő gazdaságú országokban is.