Egy játékos, akinek kivételes képességeit még a legnagyobb kritikusai sem kérdőjelezhetik meg. Egy játékos, akinek ellentmondásos és bonyolult személyisége számtalan problémát szült csapatán és a ligán belül is. Egy játékos, akit lehet szeretni, vagy lehet gyűlölni, de egy dolgot nem lehet vele kapcsolatban: közömbösnek lenni.

Egy játékos, aki képes volt belátni a hibáit és megváltozni, hogy 12 év után idén végre felérjen a csúcsra és elhódítsa idei MVP címet. Klasszisát és képességeit tekintve joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért csak 12 játékkal töltött év után került sor erre, miért csak most kapta meg? A válaszhoz egy kicsit vissza kell nyúlni az időben, hogy bejárva az utat, ami idáig vezetett, megtaláljuk a feleleteket és az okokat.

Bryant 6 éves koráig szülővárosában, Philadelphia-ban élt a szüleivel és két nővérével. Apja az NBA-ben játszott, így a kis Kobe gyakran látogatott ki a papa meccseire és kérdés sem volt számára, hogy a szülői példát követve ő is a ligában akar játszani.  1984-ben azonban a család Olaszországba költözött, ami egy időre elbizonytalanította a nagy „kosár-álmokat” szövögető Kobe-t. Édesapja ugyan továbbra is kosárlabdázott, és óriási népszerűségnek örvendett, de a fia számára kezdetben nem volt egyszerű a beilleszkedés. Focizni kezdett, hogy játszhasson a többi gyerekkel, de sosem illett igazán közéjük, mindig kívülálló maradt. Ennek ellenére ma már azt mondja, hogy ha a család tovább maradt volna Itáliában, valószínűleg most profi futballista lenne a kedvenc csapatánál Barcelonában. A nemzeti válogatottban a 10-es számú mezt választotta, tisztelete jeléül Pelé, Maradona és Ronaldinho felé, akivel jó barátságot ápol jelenleg is.

A kosárlabda iránti szerelem azonban nem múlt el. Szenvedélyesen gyűjtötte a kosaras-kártyákat, hosszasan vizsgálgatva, elemezve egy-egy mozdulatot rajtuk, azt figyelve, hogy melyik izom feszül meg, teszi lehetővé az adott mozgást. Aztán addig edzett, amíg meg nem tudta csinálni, amit akart. Játszani kezdett az iskolai csapatban, és 11 évesen a Bologna megpróbálta elcsábítani a szülőktől távoli városba. Apja nem engedte el a fiút, viszont magával vitte a felnőtt edzésekre. 13 éves korára apja csapattársai közül csak egy-két ember tudta egy-egy ellen megtartani. 1991-ben a család visszaköltözött Amerikába és Kobe számára végre elérhető közelségbe került az álma, de nem volt könnyű a visszatérés. Ahogy Itáliában, itt is kilógott a sorból. Egy európai fekete srác volt, olasz akcentussal és semmit nem tudott a helyi fiatalok szokásairól. Ezt érezte ő is, és nem igazán barátkozott senkivel. A pályán egy kicsit könnyebben oldódott, ott volt igazán elemében. 14 éves korában a tehetsége és a zsákolásai híre már messzire ért.

”Tudott fókuszálni és koncentrálni, ami ritka ennyi idős gyerekeknél, de pont ez tette olyan kivételessé” – mondta róla középiskolai edzője. Ugyanakkor egója és vérmérséklete már itt megmutatkozott. Egyik csapattársa így emlékszik: „A pálya az ő birodalma volt, ahol ő volt a király. Ezt minden lehetséges módon az értésünkre adta és nem tűrt ellentmondást.” Képességeivel apja is tisztában volt, aki ügynököt szerzett az akkor még 16 éves fiúnak, és szerződést az Adidas-tól. Kobe sorsa itt már eldőlt, csak az volt a kérdés, hogy mikor kerül az NBA-be.

Nem kellett erre sem sokat várni. 1996-ban jelentkezett a draftra, azzal a nem titkolt céllal, hogy a Lakers csapatába kerüljön. „Vagy náluk, vagy sehol” – ez volt az álláspontja és ügynöke teljesítette a kérését. A Charlotte Hornets 13. helyen kiválasztotta, majd nyomban el is cserélte a Lakers-szel. Jerry West, a Lakers GM-je Vlade Divacot adta az ifjú titánért cserébe. Jordan utódjaként emlegették, ami nagy terhet rakott a vállára. Sokan nem hittek benne, őrültségnek tartották, hogy a Lakers Divac-ot adta érte, de gyorsan elhallgattatta a kétkedőket.

„Az elsők között voltam, akik ilyen fiatalon bekerültek az NBA-be és fogalmam sem volt, hogy miről szól ez az egész. Két dolgot akartam: egész nap kosarazni, és hogy ne kelljen többet leckét írnom a suliban. Semmi más nem érdekelt.” – mondja ma már nevetve ezen. Az első lépésen túl volt, bekerült a Lakers-be, viszont magának való viselkedése és zárkózottsága megnehezítette ide is a beilleszkedést. „Nem ment a többiekkel sehová, távol maradt a közös programoktól, nem lógott az ’öregekkel’, ahogy más ifjúk teszik. Egyszerűen megvolt magában. Még a buszon is a leghátsó sorba ült egy fejhallgatóval a fején, mintsem hogy a többiekkel beszéljen. Amíg mások alapítványokat látogattak, ő a szobájában Nintendózott.” – emlékszik egy ismerőse erre az időre, de Billy Hunter, az NBA Players Association elnöke másként látta: „Azt hiszem, sok játékos úgy érezte, hogy Kobe felsőbbrendűnek tartja magát náluk és emiatt akadtak gondjai. De ez nem igaz. Kobe egyszerűen a legjobb akart lenni és tudta, hogy képes rá. Más nem számított neki.”

Az első szezon utáni nyarat a szülői házban töltötte és fanatikusan készült a következő szezonra. „Eddig is utáltak, de jövőre még jobban fognak” – morogta dacosan minden kérdésre, amikor kegyetlen edzéseinek okáról kérdezték. Napi 1000 tempódobás alatt meg sem állt, folyamatosan elemezve és kritizálva magát, és minden napot futóedzéssel kezdett és zárt. Órákon át kergetett teniszlabdákat egy üres tornateremben, hogy maximálja sebességét és fordulékonyságát.

A felkészülés megtette a magáét. A második szezonjában egyre több játéklehetőséget kapott, jelölték a „Legjobb 6.-ik ember” címre és beválogatták az All-Star kezdőcsapatába, ezzel akkor a legfiatalabb játékos volt az NBA történetében. S noha a játékostársak között továbbra sem volt népszerű, a rajongóknál sokat nyomott a latban, hogy 1997-ben megnyerte a zsákolóversenyt az All-Star gálán.

A szezon után felkereste Tex Wintert, a háromszög-támadás szülőatyját, hogy egész nyáron beszélgessen vele a játékról, egyszerűen azért, mert úgy érezte, hogy még tanulnia kell a kosárlabdát és mindent tudni akart, többet, mint bárki más. Jobb akart lenni mindenkinél, de főleg saját magánál. Mindez az igyekezet azonban nem volt olyan látványos, mint a csapattársaival szemben tanúsított közömbössége és zárkózott viselkedése. „Egészen sokáig nem tudtam róla, hogy miket beszélnek az emberek. Nem olvastam újságot és nem néztem tévét. Nem is sejtettem, hogy mit gondolnak rólam. Tudom, ez furcsán hangzik, de így volt. Egészen addig, amíg egy riporter –mintegy mellékesen - rá nem kérdezett, hogy mit gondolok arról, hogy arrogánsak és beképzeltnek tartanak, én meg azt sem tudtam, miről beszél. Attól a naptól kezdve olvasom az újságokat. Már tudom, hogy ez is hozzátartozik az NBA-hez.” – emlékszik Bryant erre az időkre. 1999-ben jelentős fordulat állt be a Lakers történetében, amikor leigazolták Phil Jackson-t, a sikeredzőt. Ekkorra Kobe már a liga egyik legjobbja és a zenmester irányítása alatt karrierje meredeken felfelé kezd ívelni: Shaq-kel karöltve három egymást követő évben a bajnoki címig vezetik a Lakers-t (2000-2001-2002).

Élete a pályán kívül is rendeződni látszik, 2001-ben feleségül veszi Vanessa Laine-t, egy táncosnőt, akivel két évvel korábban ismerkedett meg, amikor Kobe rap-albumának egyik dalához forgattak klippet. Snoop Dogg, aki ugyanabban a stúdióban vett fel egy dalt, így emlékszik az első találkozásukra: „Első látásra egymásba habarodtak, ezt a vak is láthatta”.  Vanessa ekkor 17 éves volt, Kobe 21, és négy éve NBA-játékos. A szülők tiltakozása ellenére házasodtak össze, ami éket vert Kobe és a szülei közé. Az addig példás családi viszony megfeneklett és nem is állt helyre 2003-ig, amikor megszületett Kobe és Vanessa első kislánya, Natalia.

Ebben a szezonban Kobe 30 pontot átlagol meccsenként, és 9 egymást követő mérkőzésen dob 40 pont felett. S noha az apaság sokat old zárkózottságán és egyre jobban megtalálja a hangot a játékostársakkal, edzőjével továbbra sem tudnak közös nevezőre jutni, mind gyakoribbak a nyilvános villódzások. Kapcsolata Shaquille O’Neal-lel is egyre feszültebb, nehezen fér meg két dudás egy csárdában.

A 2004-2005-ös szezon minden szempontból mélypont az életében. Súlyos térdsérülést szenved, amit Colorado-ban operálnak, de a hely más miatt marad emlékezetes: Kobe-t szexuális zaklatással és nemi erőszakkal vádolja meg egy 19 éves hotelalkalmazott…

Folytatása következik…